Mosonmagyaróvár hajdanán még nem létezett. Először Moson tett szert jelentőségre, vára már 1030 körül megyeközpont volt. Az 1300-as évek végén Óvár vette át a szerepét, mely település Moson vármegye székhelyeként jelentős mértékben részt vett az ország közigazgatásában.

Trianon folytán területe nagy részét elvesztette, s a mai napig különböző neveken Győrrel alkot egy egységet. A két szomszédos vár 1939-ben miután már a gyakorlatban régen egyesült, jogilag is megpecsételte az összeolvadást. Azóta viseli e település a mai, háromszorosan összetett Mosonmagyaróvár nevet.

Moson és Magyaróvár közös határánál, az egyesülés nyomatékosítása érdekében 1939-ben az erdélyi fatemplomok stílusában épült a feltűnően magas toronnyal ékeskedő Nepomuki Szent János református templom.

Az óvári várat a római romok maradványaira építették. A szabálytalan négyszög alaprajzú vár régi felvonóhídjának helyén manapság téglahíd vezet a várkapuhoz. Az oldalfalakban a kapuőrség régi őrszobái és hét gótikus ülőfülke még ma is megtalálható. Valamikor négy saroktornya volt az épületnek, de 1810-ben, mivel akkorra már elveszítette hadászati jelentőségét, a második emelet kialakításakor ezeket beépítették.

A Bécset védő erődvonal egyik bástyájaként is számon tartott település, fontos hely volt a reformáció számára is. Itt alapított nyomdát a magyar nyomdászat úttörője Huszár Gál, az új hit terjesztője, amikor 1554-ben a város prédikátora lett.
Az 1700-as évek végén német iparosmesterek építették a város plébániatemplomát, tőlük kapta védőszentjeként Szent Gotthárdot.

Albert Kázmér szász herceg 1818-ban e helyt hozta létre a mai Agrártudományi Egyetem elődjét, a Gazdasági Tanintézetet.
Itt képezte magát többek között az egyik legnagyobb osztrák költő, Nikolaus Lenau, valamint a bajor trónörökös, aki az itt elsajátított magyar nyelvtudása segítségével alapította a HBH bajor királyi serfőzdék hálózatát.

Napjainkban az épület az agrártudományok otthona, valamint egyetemtörténeti, illetve a Hanság élővilágát bemutató kiállításoknak biztosít helyet.

A város egyik legrégebbi lakóháza a Wallisch-ház, mely a XVIII. században nyerte klasszicista formáját. 1891-ben épült a reneszánsz stílusjegyekben bővelkedő régi vármegyeháza, ma Városháza.
Széchenyi Istvánt 1847-ben választották a megyei rendek országgyűlési képviselővé, erről tanúskodik a régi városháza homlokzati domborműve.

A hely jelentős forgalmának köszönhetően sok fogadó és szálloda létesült a környéken. A várral szemben található az 1600-as években már népszerűségnek örvendő barokk Habsburg-ház, mely helyen adták – a hagyomány szerint – a vendégek kezébe az első magyar nyelvű étlapot.

A fürdőzést kedvelő, kényeztetésre vágyó turisták is hódolhatnak szenvedélyüknek. Felfrissíthetik a városnézésben elfáradt tagjaikat a gyógyfürdőben, melyet a bővizű termálkutak 2000 méter mélyről feltörő, 74 C -os minősített gyógyvízzel látnak el.

Ez a pompás város bőségesen jóllakatja a kultúrára éhes látogatót, méltó úticél a kulturális turizmus jegyében kirándulni vágyó utazó számára.